Petróczi Gábor

középiskolai igazgató

Olvasói vélemény

"A könyv szerzőjét több évtizede van szerencsém ismerni. Teljes pedagóguspályáját, sőt egész életét a fiatalok nevelése töltötte és tölti ki. Nyugdíjba vonulása után azonban – legtöbb sorstársától eltérően – nem tekintette befejezettnek pedagógus életpályáját, hanem elkezdte szintetizálni a családban, az iskolában, az edzőteremben és általában a nevelési folyamatban szerzett élettapasztalatait. Ennek eredményeként eljutott arra a kiindulási pontra, ahol mindannyiunknak kezdenünk kellene tanítói, tanári, nevelői pályafutásunkat: miért és hogyan tanuljunk, hogyan éljük meg a folyamatos kihívásokat, hogyan szerezzük meg a tanuláshoz szükséges motivációt.

Ilyen gondolatokat azonban csak olyan ember tud megfogalmazni, aki képes áttekinteni a tanulási-tanítási folyamat teljességét, aki a jó tanácsok megfogalmazásánál a teljes személyiségből indul ki, mert látja mindannyiunk esendőségét; tisztában van azzal, hogy egy fejlődési pályán történő sikeres elindulás vagy éppen megtorpanás mindig a személyiségen múlik, valamint azokon a körülményeken, amelyek a szóban forgó személyt – akár kisdiákról, kamaszról vagy éppen felnőttről van szó – körülveszik. Ha ilyenkor támogatást nyújt a gondoskodó család, segítséget nyújt a tanító néni, hasznos életviteli tanácsokat ad a tanár vagy az edző, akkor az útelágazásnál tétovázó, sokszor bizonytalan fiatal képes elindulni az előre vezető úton.

Ehhez az úthoz ad segítséget ez a hasznos könyv elsősorban az úton lévők számára, akik azonban jellemzően nem olvasnak ilyen írásokat. Ezért a könyvben lévő témák talán inkább azoknak nyújtanak igazi kincsestárat, akik az útra indulónak tanácsokat adhatnak: szülőknek, nagynéniknek és nagybácsiknak, pedagógusoknak, idősebb testvéreknek vagy egyszerű jóakaróknak.

A szerző kötetében azt is állítja, hogy a pedagógusszakma válságban van. Én bizonyos vagyok benne, hogy ez nem így van, csupán nagyon sok felesleges terhet tettek a pedagógusok vállára, amelyek elvonják az energiát attól, ami igazán fontos: nyitottaknak kell lennünk tanítványaink akár akaratlan jelzéseire, fognunk kell az üzeneteiket, és minden lehetséges alkalommal segítenünk kell őket, hogy sikeres tanulók lehessenek az Élet iskolájában. Fognunk kell a kezüket, hogy aztán elengedhessük azt! "